Roncsatókból zöld divatmárkát csinálni, létrehozni, felfuttatni nem kis kihívás, de nagyon klassz elhivatottság, hatalmas energiákat mozgat meg és nem mellesleg tényleg teszünk a környezetért.

Nem csak mondjuk, csináljuk is!

Őszintén szólva, minden önreklámozás nélkül azt kell, hogy mondjuk, az elmúlt hetek fenekestül felforgatták az életünket, ráadásul pozitív értelemben. Annyi minden történt ugyanis körülöttünk, hogy tényleg csak kapkodjuk a fejünket.

Elkezdtük írni a blogot, advent táján az egyik népszerű fővárosi bevásárlóközpont karácsonyi vásárán mi is kiállíthattuk a portékáinkat, aztán jött egy őrületes felkérés az egyik népszerű print magazintól, aminek konkrétan a címlapján landoltunk!

És ha még ez se lett volna elég, az elmúlt hetekben felkeresett minket az egyik országos tv-csatorna is és forgattak velünk egy pár perces riportot (és már több mint 212.000 videómegtekintésünk volt). És mindez akkor kezdődött, amikor bevezettük az új kollekciónkat, ráadásul már nem csak táskákat, hanem szuper kabátokat is elkezdtünk gyártani.

Szóval, most ott tartunk, hogy telis-tele vagyunk élménnyel, tervekkel, és nem állunk meg idén sem! Továbbra is kísérletezünk, folyamatosan keressük az új felhasználási módokat, hogy a különböző alkatrészekből, bőrből, szövetből, légzsákból milyen újabb és újabb megoldásokat tudunk létrehozni.

Arról pedig nem is beszélve, hogy a másik fókuszpontunk a komplexitás, az, hogy környezettudatos márkaként mennyi embernek tudunk munkát adni és mennyi mindent csinálunk, míg az az alapanyag olyan lesz, hogy fel tudjuk őket használni.

És ha már sok munka és komplexitás, akkor lehet, hogy itt lenne érdemes rákanyarodni arra a témára is, hogy időnként kapunk olyan kommentet: drágák vagyunk..., meg hogy „luxusmárka”...

Igazából nézőpont kérdése, és hogy igazából átlásd, hogy ez miből is áll össze, nézzük meg a tényeket: adott egy roncstelepre került luxusautó, aminek mondjuk a hátsó ülésének bőréből készül egy táska. Mivel táskát varrunk belőle - és vélhetően nem ficnikből -, így azt a hátsó ülést ki kell bontani, majd szinte műtéti pontossággal azt a szövetet, bőrt le kell róla vágni, hogy egyrészt ne roncsolódjon, másrészt fel lehessen használni. Ehhez idő, energia, emberi erőforrás szükséges, hiszen nem lehet csak úgy nekiesni. Majd mielőtt tervezőasztalra kerülne az anyag, különböző eszközökkel és tisztítószerekkel a szükséges tisztítási folyamatokat is el kell végeznünk. Aztán ott van a divattervező, aki kitalálja, megálmodja a darabot, illetve van, aki hosszú órákon át készíti a táskát, minden részletre odafigyelve, míg el nem készül a mű.

De meg is fordíthatjuk egyébként a dolgot! Minden bántás nélkül, ha szívedre teszed a kezed, Te mennyi időnként vásárolsz táskát mondjuk 3 és 5000 között? És mennyi ideig bírják? Mondjuk 3 hónap? Amíg nem kezd el foszlani, szétesni valamelyik része... Aztán kerül a kukába, szemétnek, Te pedig kénytelen leszel venni egy újat. Majd megint egyet. És ezek mind a szemétbe kerülnek... Ugye, hogy ebből az aspektusból nézve már egészen másképp fest a dolog?

Ezzel szemben, ha mondjuk egy bőrtáskát vásárolsz, annak ugyan egyben kiadva lehet, hogy borsosabb az ára, de ha megvetted egyszer, hosszú évekig ki fog szolgálni. Akkor itt lehet feltenni azt a kérdést, hogy mi is a luxus? Éves szinten elkölteni sok tízezer forintot olyan holmikra, amik igen gyorsan a kukában landolnak vagy egyszer megvásárolni a minőséget, amit ezer évig hordhatsz és amit akár tovább is adhatsz. Egészen más a szemlélet.

És itt jön elő az a kérdés, hogy egy környezettudatos, zöld márkának nemcsak olyan minőséget kell tudni letenni az asztalra, ami ezt az elvárt szintet tudja hozni, hanem szemléletformálónak is tudni kell lennie. Ha úgy tetszik, fel kell tudja vállalni egy kicsit az edukáló szerepét is, hiszen így lehet talán a legjobban átkapcsolni a fejekben azt a bizonyos relét, hogy az emberek egy kicsit másképp kezdjenek el gondolkodni a ruházkodásról, öltözködésről környezetvédelmi szempontból is.