Mint ahogy az élet a mindennapokba, úgy térünk vissza szépen lassan mi is a „piactérre”. Az elmúlt időszakban bár sok, a márka építése szempontjából fontosnak bizonyuló esemény napolódott el, de ezt a jó néhány hetet mi a háttérben ugyanúgy sok munkával, ötleteléssel és tervezéssel töltöttük, mint egyébként általában. Csak most csendben. Nem adtunk ugyanis hangot törekvéseinknek, nem értékesítettünk és nem is igazán kommunikáltunk. Egyszerűen azért, mert nem éreztünk annyira helyénvalónak, hogy most táskákat és kabátokat értékesítsünk, miközben sokkal nagyobb bajok vannak az országban, a világban.

Őszintén szólva, volt egy gyenge próbálkozásunk egy blogbejegyzésre is, még a karanténidőszak elején, de végül nem lett belőle semmi. Talán nem is véletlenül. Mert valahogy ezt az egészet úgy próbáltuk meg mi is kezelni, hogy „jó-jó, lehetne imidzset, meg márkát építeni ez idő alatt” valahogy az egész szemléletünkkel nem passzolt volna. És a felesleges szócséplésnek sem volt ott akkor helye.

Most viszont azt érezzük, hogy itt az ideje ismét egy kicsit arra is koncentrálni, hogy megmutassuk magunkat, hogy megmutassuk azokat a ténykedéseinket, amiket szorgosan műveltünk a bezárkózás ideje alatt. Az újrahasznosítás körüli gondolatok most még nagyobb teret tudtak kapni, ráadásul sokkal több időnk volt a részletekre, hogy minél több, az autóbontónkból származó alkatrészt, textilt, kárpitot vagy bármilyen újra felhasználható apró részletet találjunk.

És ami még ennél is izgalmasabb, hogy egy másik „lábunk” is alakul. Mert, mint ahogy fentebb is írtuk, meg ugye eleve sokan tudjátok, a táskáink, kabátjaink autókból származó, újrahasznosított anyagokból születnek újjá, aminek forrását a családi autóbontónk adja. És akkor itt az ideje arról is mesélnünk, hogy ez a terület nem csak a csodatáskák bölcsője, hanem az általunk Mandy Crush-nak nevezett helyé is.

Noh, de hogy mit is jelöl mindez? Mielőtt elmondanánk, vedd végig a napodat: Gondold át, hogy ébredéstől-lefekvésig mennyiszer mondtad ki, hogy „elegem van”. Hogy hányszor érezted úgy, hogy felrobbansz a méregtől, vagy egyszerűen csak túl sok a stressz. És akkor gondolj arra, hogy milyen jó lenne ilyenkor valahol levezetni a feszültséget. Ezt az érzést kösd össze a Mandy Crush-al és akkor meglesz a végeredmény.

Nálunk bontásra váró autókon vezetheted le a felgyűlt feszkódat, de ha a barátaiddal szeretnél egy jót szórakozni kicsit másképp, akkor a roncsok péppé püfölése erre is – extrém ugyan -, de baromi jó megoldás lehet. Sőt, akár céges csapatépítés vagy klipforgatás is szóba jöhet a területen.

Tehát a sok háttérben munkálkodás eredménye az, hogy visszatérünk, de nem egyedül, hanem testvérmárkánkkal. Így lesz tehát egy autóbontó egyszerre egy divatmárka és egy szórakozási forma alapja.

Roncsatókból zöld divatmárkát csinálni, létrehozni, felfuttatni nem kis kihívás, de nagyon klassz elhivatottság, hatalmas energiákat mozgat meg és nem mellesleg tényleg teszünk a környezetért.

Nem csak mondjuk, csináljuk is!

Őszintén szólva, minden önreklámozás nélkül azt kell, hogy mondjuk, az elmúlt hetek fenekestül felforgatták az életünket, ráadásul pozitív értelemben. Annyi minden történt ugyanis körülöttünk, hogy tényleg csak kapkodjuk a fejünket.

Elkezdtük írni a blogot, advent táján az egyik népszerű fővárosi bevásárlóközpont karácsonyi vásárán mi is kiállíthattuk a portékáinkat, aztán jött egy őrületes felkérés az egyik népszerű print magazintól, aminek konkrétan a címlapján landoltunk!

És ha még ez se lett volna elég, az elmúlt hetekben felkeresett minket az egyik országos tv-csatorna is és forgattak velünk egy pár perces riportot (és már több mint 212.000 videómegtekintésünk volt). És mindez akkor kezdődött, amikor bevezettük az új kollekciónkat, ráadásul már nem csak táskákat, hanem szuper kabátokat is elkezdtünk gyártani.

Szóval, most ott tartunk, hogy telis-tele vagyunk élménnyel, tervekkel, és nem állunk meg idén sem! Továbbra is kísérletezünk, folyamatosan keressük az új felhasználási módokat, hogy a különböző alkatrészekből, bőrből, szövetből, légzsákból milyen újabb és újabb megoldásokat tudunk létrehozni.

Arról pedig nem is beszélve, hogy a másik fókuszpontunk a komplexitás, az, hogy környezettudatos márkaként mennyi embernek tudunk munkát adni és mennyi mindent csinálunk, míg az az alapanyag olyan lesz, hogy fel tudjuk őket használni.

És ha már sok munka és komplexitás, akkor lehet, hogy itt lenne érdemes rákanyarodni arra a témára is, hogy időnként kapunk olyan kommentet: drágák vagyunk..., meg hogy „luxusmárka”...

Igazából nézőpont kérdése, és hogy igazából átlásd, hogy ez miből is áll össze, nézzük meg a tényeket: adott egy roncstelepre került luxusautó, aminek mondjuk a hátsó ülésének bőréből készül egy táska. Mivel táskát varrunk belőle - és vélhetően nem ficnikből -, így azt a hátsó ülést ki kell bontani, majd szinte műtéti pontossággal azt a szövetet, bőrt le kell róla vágni, hogy egyrészt ne roncsolódjon, másrészt fel lehessen használni. Ehhez idő, energia, emberi erőforrás szükséges, hiszen nem lehet csak úgy nekiesni. Majd mielőtt tervezőasztalra kerülne az anyag, különböző eszközökkel és tisztítószerekkel a szükséges tisztítási folyamatokat is el kell végeznünk. Aztán ott van a divattervező, aki kitalálja, megálmodja a darabot, illetve van, aki hosszú órákon át készíti a táskát, minden részletre odafigyelve, míg el nem készül a mű.

De meg is fordíthatjuk egyébként a dolgot! Minden bántás nélkül, ha szívedre teszed a kezed, Te mennyi időnként vásárolsz táskát mondjuk 3 és 5000 között? És mennyi ideig bírják? Mondjuk 3 hónap? Amíg nem kezd el foszlani, szétesni valamelyik része... Aztán kerül a kukába, szemétnek, Te pedig kénytelen leszel venni egy újat. Majd megint egyet. És ezek mind a szemétbe kerülnek... Ugye, hogy ebből az aspektusból nézve már egészen másképp fest a dolog?

Ezzel szemben, ha mondjuk egy bőrtáskát vásárolsz, annak ugyan egyben kiadva lehet, hogy borsosabb az ára, de ha megvetted egyszer, hosszú évekig ki fog szolgálni. Akkor itt lehet feltenni azt a kérdést, hogy mi is a luxus? Éves szinten elkölteni sok tízezer forintot olyan holmikra, amik igen gyorsan a kukában landolnak vagy egyszer megvásárolni a minőséget, amit ezer évig hordhatsz és amit akár tovább is adhatsz. Egészen más a szemlélet.

És itt jön elő az a kérdés, hogy egy környezettudatos, zöld márkának nemcsak olyan minőséget kell tudni letenni az asztalra, ami ezt az elvárt szintet tudja hozni, hanem szemléletformálónak is tudni kell lennie. Ha úgy tetszik, fel kell tudja vállalni egy kicsit az edukáló szerepét is, hiszen így lehet talán a legjobban átkapcsolni a fejekben azt a bizonyos relét, hogy az emberek egy kicsit másképp kezdjenek el gondolkodni a ruházkodásról, öltözködésről környezetvédelmi szempontból is.

Tedd a szívedre a kezed! Mi jut először az eszedbe, ha azt mondják Karácsony? Meghitt pillanatok a családdal? Őrületes kapkodás, hogy minden rendben legyen Szentestére? Fejvesztett rohangálás az ajándékokért, miközben halvány lila gőzöd sincs, kinek mit vegyél és inkább megveszel valami „huszadik ugyanazt”  csak, hogy ne legyen belőle sértődés?

Igaz, hogy nem csináltunk ezzel kapcsolatban semmilyen kutatást, de lenne rá egy fogadásunk, hogy az utolsó opciót választanák a legtöbben.

Lehetne másképp is!

Sajnos manapság a nagy túltermelés, a túlvásárlás melegágya a Karácsony, gyakorlatilag szinte pont annyira, mint a Black Friday. Mindenki össze-vissza vásárol mindenfélét, elkölt egy raklap pénzt, hitelekbe veri magát, csakhogy legyen mit a karácsonyfa alá tenni. De miért? Szerinted nagyobb lesz a szeretet, ha mindenféle csip-csup holmit vásárolsz a feleségednek, férjednek, gyerekednek? Azt gondolod, nagyobb mosollyal fogjátok végigcsinálni az ünnepeket, ha a legközelebb szembejövő nyolcvanadik kütyüt, bigyót adod ajándékba? Igen, az első gondolat, biztos az, hogy: naná!

Pedig, ha egy picit hátra dőlsz, nagy levegőt veszel, nem kattintasz az első webshop linkre, amit hírlevélben kaptál, sőt kicsit hamarabb elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon mivel tudnál praktikus ajándékot venni, aminek biztosan örülne is az ajándékozottad, no pláne még igazi értéket is képviselne (és itt most nem a gyémántra, a lapostévére, meg a toronyóra-lánccalra gondolunk), akkor kvázi sokkal kevesebb pénzből, értelmezhető ajándékra is tudnál költeni. Ráadásul úgy, hogy tuti örülne neki az, akinek szánod.

Vegyük például azt, az eshetőséget is, amikor tudod, pontosabban fondorlatos módon kiderítetted, hogy mire van szüksége mondjuk a férjednek, feleségednek. Ha ügyes vagy, megindul a vezérhangya és elkezdesz körbenézni a témában.

Nézzünk mondjuk egy táskát! Elmész egy plázába, minden második boltban ugyanazt kapod, csak más címkével, Made in China mind... Persze, nem akarjuk degradálni a kínai holmikat, de tudjuk jól, tömeggyártás... és amit még nem tudunk róla.

Mi történhet végül?

Hát nagyjából két verzió: az egyikben úgy döntesz, hogy valamelyik tetsző darabot leszeded a polcról és a kasszához ballagsz, majd üdvözült mosollyal kivonulsz a boltból, hogy ezennel letudtad a vásárlást. A másikban egy kicsit tovább gondolod az ügyet, és azt mondod, inkább jobban körbenézel, mert valami mást szeretnél, valami különlegeset, és még esetleg gondolsz a fenntartható jövőre is (ez esetben pláne figyelj oda a csomagolásra is). Ilyenkor jöhet az internetes keresgélés, egyedi táskák, kiegészítők után.

És akkor ez lehet az a pont, amikor valami olyanra bukkansz, ami érték, ami értéket képvisel. Amitől a Te szíved is megdobbanhat és sokkal nagyobb lelkesedéssel teszed majd a fa alá, mint bármi mást.

Persze azért ma már sok lehetőség van, hogy ajándékkártyákat, meg élményeket adjunk, de vásárolhatsz kifejezetten olyan cuccokat is, amiknek történetük van. Illetve olyan ajándékokat is tudsz ma már venni, amelyek komoly értéket (és nem csak pénzben értendő) képviselnek.

Van is erre egy szuper kezdeményezés az egyik budai bevásárlóközpontban. Ajándék Terminál néven indult ez a vásár, még tavaly, ami gyakorlatilag azt tűzte ki célul, hogy a magyar tervezőket segítsék és sokkal közelebb hozzák termékeiket a vásárlókhoz. Itt például neves és tehetséges dizájnerek által megálmodott egyedi ékszerekhez, noteszekhez, kisbútorokhoz is hozzájuthatsz, de akár még autóbelsőkből újraálmodott táskákat, és idén újításként például légzsákokból készült kabátokat is találsz.

Persze, valójában mindenki azt vesz, amit szeretne, de érdemes lenne, ha egy kicsit jobban megnéznéd a címkét, ha nem vetnéd bele magad a karácsonyi diliházba, hanem egy kicsit lelassulva átgondolnád, hogy mégis mire vágyhat a másik, és azt hogy tudnád a legjobb módon megvalósítani. Történettel, szeretettel...

Kerek táska, szögletes táska, kicsi táska, hatalmas táska – na jó, igaz, hogy ez kicsit Gombóc Artúros, no de gondoltad volna, hogy mi mindenből készülhet táska? Lehet például bőrből, műbőrből, szövetből, csipkéből és bizony autóból is! Pontosabban egy leharcolt, forgalomból kivont roncs autónak a darabjaiból. A hátsó ülés kárpitszövetéből vagy bőréből, de akár még légzsákból is, amit pedig egy biztonsági öv és annak csatja tesz hordhatóvá. 

Bizony ez nem csalás, nem ámítás, ez a valóság. Ráadásul a fenntartható jövő figyelembe vételével!

Táska utazáshoz, táska bevásárláshoz, táska munkába, edzéshez és táska úgy egyáltalán a mindennapokra. Ugye neked is számtalan táska lapul a szekrényedben, lóg az előszobában, amiket boltban vettél, rendeltél egy webshopból, vagy kaptad a barátnődtől, szüleidtől... De vajon van-e bármelyik darabodnak is története? Nos, a mi táskáink mindegyikének van. Mint ahogy nekünk is...

De honnan is ered ez az egész? Valójában már-már banális, ahogy alakult ez a sztori.

Miután évek óta egy budapesti roncstelepet üzemeltettünk, állandóan körbevettek minket az autókból származó különböző kütyük. Folyton felmerült a kérdés, hogy mit lehetne csinálni a kocsikból kimentett jó állapotban megmaradt darabokból, ide értve akár a szép anyagokat, bőröket, egyebeket. De sokáig sehogy se találtak utat maguknak a fantáziánkban.

Sokszor már tényleg idegesítő volt otthon is szembesülni valami újabb kacattal, amivel nem tudtunk mit kezdeni, amikor egyszer csak hazakerült egy légzsák. A maga teljes valójában, úgy, ahogy szerencsére egyébként a legritkább esetben látjuk. Pedig, ha látnánk, kiderülne, hogy egy klassz és általában szép színű anyag....

A rocsteleptől a tervezőasztalig

Este volt, késő, fáradtak voltunk, de a szokásos unalmasan hangzó, „fogalmam sincs, mit csináljunk vele” gondolat helyett, most valami más történt. Jött egy ötlet. Oké, hogy légzsák, oké, hogy autóból van kiszedve (amúgy sértetlenül), de alapvetően anyag. Anyag, amit újra lehet gondolni. Anyag, amit újra lehet hasznosítani. Anyag, amiből pedig akár táskát is lehet készíteni.

Itt kezdődött minden. Akkor és ott, este megszületett egy skicc, egy hirtelen összefércelt táska alap, amiről kiderült, hogy szuperül nézhet ki, ami ráadásul lehet egyedi és a textúrájából adódóan nagyon tartós is.

Az ötlet tehát megfogant és aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy az első gondolatokból, valódi produktum született. Behálózta a mindennapjainkat a „hogyan lehetne ebből valami igazán jót csinálni”, agyaltunk, szervezkedtünk, szakembereket, tervezőket kerestünk, akik az elképzelést professzionális szintre tudták hozni és megszületett a márkánk. A mi egyedi, trendi, designmárkánk, a Back2bag! Egy olyan márka, olyan termékekkel, amelyeknek szinte minden porcikája újrahasznosított. Aminek minden része egy akár ripityára tört luxusautó épen maradt kárpitjából, bőrüléséből, légzsákjából, biztonsági övéből készült.

Ez számunkra egy misszió!

Mert mi tényleg hiszünk az újrahasznosításban, a fenntartható jövőben. Abban, hogy nem csak papolni kell a témáról (erről még sokat szeretnék beszélni, mert őszintén zavar, ami ahogy ehhez a kérdéshez valójában hozzáállnak), hanem igenis beleállni, és csinálni. Olyan termékeket, darabokat gyártani, amik nem válnak gyorsan „szemétté”, kiállják az idő próbáját, immár másodjára is, semmi közük a fast fashionhöz, és amiknek a kvázi eszmei értékei is magasak.

Így lesz tehát egy ronccsá lett autóból újra érték és nem mellesleg csinos táska, így tör utat magának egy ötlet és így lesz egy vízióból misszió.