„A stílus maga az ember”. Ezt a több száz éves Buffon idézetet valószínűleg nincs ember, aki ne hallotta volna még. Persze, az, hogy milyen a stílusunk, és itt egy kicsit már messzebbre tévedve, milyen módon öltözünk, azt az évtizedről-évtizedre változó, finomodó korszellem és a divat is befolyásolja.

És ha már divat, akkor szinte az is egyértelmű, hogy mára már ez az egyik legnagyobb szemetet termelő, pontosabban a második legnagyobb környezetszennyezéssel járó iparág. És itt egyrészt arról kell beszélnünk, hogy mennyi felesleges szemét keletkezik a fast fashion hódítása miatt, másrészt arról, hogy a ruhaneműk gyártása közben elképesztő terhet rovunk a környezetre.

A légzsák az autók biztonsági berendezéseinek egyik legfontosabb eleme. Remélhetőleg funkció közben sosem látjuk őket és örökké a kocsink rejtett zugaiban pihennek. De mi a helyzet a roncs autókkal? És a bennük rejlő légzsákokkal?

Mielőtt belemennénk abba, hogy miként lehet egy légzsákból táska, fontos megjegyezni, hogy ezek a - nevezzük moduloknak - veszélyes hulladéknak minősülnek. Tárolásuk és esetleges megsemmisítésük is különös odafigyelést igényel.

Ha egy képzelet szárnyra kap, és teret adsz a megvalósításnak, akkor onnan már csak pár lépés választ el attól, hogy a technikádat, termékedet folyamatosan innováld.

Így történt ez a légzsákokból, autó üléshuzatokból, bőrökből és biztonsági övekből készült táskák fejlesztésével is. A kezdeti kiindulási pont a roncsautók különböző darabjainak újra hasznosítása volt, ebből álmodtuk meg végül az „Útra hasznosítva” szlogent is.

A Back2Bag márka alakulása egy igazi szerethető történet. Egy szárba szökkent gondolat, amely hasznos, praktikus, egyedi divattáskákban öltött testet. Kezdetekben, ahogy adta magát egy anyag, egy légzsák, egy bőr, amelyeket a roncsautókból nyertünk, egyfajta irányvonalat adtak a tervezéshez, méretekhez.

Bessenyey Zoli neve valószínűleg ismerősen cseng minden autósport rajongónak, de azok számára is, akik szeretik a különböző autós műsorokat. 

Ő az a sportember, aki többek között bezsebelt négy magyar, három szlovák, valamint két Közép-Európa bajnoki címet, majd kétszeres Európa-bajnokként 2016-ban, súlyos balesetét követően kerekesszékbe kényszerült.

Bár már aktívan nem versenyezhet, azóta is fantasztikus munkát végez. Gőzerővel. Például nézzük csak LAPTIMING-ot. 

Bessenyei Zoli munkásságát mondhatnánk, hogy hivatalból követjük már évek óta, de nem. A baleset előtt és azóta is figyelemmel kísérjük, mert egy mérhetetlenül szimpatikus figurának találjuk.

Valahol mindig gondoltunk arra, hogy jó lenne vele felvenni a kapcsolatot valamilyen formában, aztán egyszer csak ő keresett meg minket. Őszintén mondhatjuk, hogy hatalmas pillanat volt az életünkben. Főleg, miután olyan elismerő visszacsatolást kaptunk a részéről a Back2Bag márkánkkal kapcsolatban, ami még a legkeményebb üzletember szemét is bepárásítaná.

Néhány évvel, de akár néhány hónappal ezelőtt is még gond nélkül vettél le a polcról a kasszánál egy zacskót, amikor véletlenül nem vittél magaddal semmilyen szütyőt a vásárláshoz. (Ha eléggé környezettudatos vagy, már akkor sem tetted ezt gond nélkül, de a cikk most nem erről szól, így ez itt csak egy zárójeles megjegyzés.) Az utóbbi időben azonban – végre - leáldozóban van a nejlonok népszerűsége, ráadásul a környezetvédelmi jogszabályok is egyre szigorítják az elérhetőségüket.

A nejlonzacskók bevonásának híre gyorsan magával hozta, hogy sokan (cégek, hálózatok, magánszemélyek) ráálltak a többször használható vászontáskák gyártására, így többek között ezek kerültek a régi szatyrok helyére. A szépen logózott, mintás táskák azonban bár elsőre nagyon jó megoldásnak bizonyulnak a fenntartható jövő védelmének érdekében, ma már látszik, hogy ez sem lesz sokáig tartható megoldás.

Mint ahogy az élet a mindennapokba, úgy térünk vissza szépen lassan mi is a „piactérre”. Az elmúlt időszakban bár sok, a márka építése szempontjából fontosnak bizonyuló esemény napolódott el, de ezt a jó néhány hetet mi a háttérben ugyanúgy sok munkával, ötleteléssel és tervezéssel töltöttük, mint egyébként általában. Csak most csendben. Nem adtunk ugyanis hangot törekvéseinknek, nem értékesítettünk és nem is igazán kommunikáltunk. Egyszerűen azért, mert nem éreztünk annyira helyénvalónak, hogy most táskákat és kabátokat értékesítsünk, miközben sokkal nagyobb bajok vannak az országban, a világban.

Őszintén szólva, volt egy gyenge próbálkozásunk egy blogbejegyzésre is, még a karanténidőszak elején, de végül nem lett belőle semmi. Talán nem is véletlenül. Mert valahogy ezt az egészet úgy próbáltuk meg mi is kezelni, hogy „jó-jó, lehetne imidzset, meg márkát építeni ez idő alatt” valahogy az egész szemléletünkkel nem passzolt volna. És a felesleges szócséplésnek sem volt ott akkor helye.

Roncsatókból zöld divatmárkát csinálni, létrehozni, felfuttatni nem kis kihívás, de nagyon klassz elhivatottság, hatalmas energiákat mozgat meg és nem mellesleg tényleg teszünk a környezetért.

Nem csak mondjuk, csináljuk is!

Őszintén szólva, minden önreklámozás nélkül azt kell, hogy mondjuk, az elmúlt hetek fenekestül felforgatták az életünket, ráadásul pozitív értelemben. Annyi minden történt ugyanis körülöttünk, hogy tényleg csak kapkodjuk a fejünket.

Elkezdtük írni a blogot, advent táján az egyik népszerű fővárosi bevásárlóközpont karácsonyi vásárán mi is kiállíthattuk a portékáinkat, aztán jött egy őrületes felkérés az egyik népszerű print magazintól, aminek konkrétan a címlapján landoltunk!

Tedd a szívedre a kezed! Mi jut először az eszedbe, ha azt mondják Karácsony? Meghitt pillanatok a családdal? Őrületes kapkodás, hogy minden rendben legyen Szentestére? Fejvesztett rohangálás az ajándékokért, miközben halvány lila gőzöd sincs, kinek mit vegyél és inkább megveszel valami „huszadik ugyanazt”  csak, hogy ne legyen belőle sértődés?

Igaz, hogy nem csináltunk ezzel kapcsolatban semmilyen kutatást, de lenne rá egy fogadásunk, hogy az utolsó opciót választanák a legtöbben.

Lehetne másképp is!

Sajnos manapság a nagy túltermelés, a túlvásárlás melegágya a Karácsony, gyakorlatilag szinte pont annyira, mint a Black Friday. Mindenki össze-vissza vásárol mindenfélét, elkölt egy raklap pénzt, hitelekbe veri magát, csakhogy legyen mit a karácsonyfa alá tenni. De miért? Szerinted nagyobb lesz a szeretet, ha mindenféle csip-csup holmit vásárolsz a feleségednek, férjednek, gyerekednek? Azt gondolod, nagyobb mosollyal fogjátok végigcsinálni az ünnepeket, ha a legközelebb szembejövő nyolcvanadik kütyüt, bigyót adod ajándékba? Igen, az első gondolat, biztos az, hogy: naná!

Pedig, ha egy picit hátra dőlsz, nagy levegőt veszel, nem kattintasz az első webshop linkre, amit hírlevélben kaptál, sőt kicsit hamarabb elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon mivel tudnál praktikus ajándékot venni, aminek biztosan örülne is az ajándékozottad, no pláne még igazi értéket is képviselne (és itt most nem a gyémántra, a lapostévére, meg a toronyóra-lánccalra gondolunk), akkor kvázi sokkal kevesebb pénzből, értelmezhető ajándékra is tudnál költeni. Ráadásul úgy, hogy tuti örülne neki az, akinek szánod.

Kerek táska, szögletes táska, kicsi táska, hatalmas táska – na jó, igaz, hogy ez kicsit Gombóc Artúros, no de gondoltad volna, hogy mi mindenből készülhet táska? Lehet például bőrből, műbőrből, szövetből, csipkéből és bizony autóból is! Pontosabban egy leharcolt, forgalomból kivont roncs autónak a darabjaiból. A hátsó ülés kárpitszövetéből vagy bőréből, de akár még légzsákból is, amit pedig egy biztonsági öv és annak csatja tesz hordhatóvá.